4.Fejezet

Reszkettem a lehűlt Londoni időjárás miatt. Sétáltam az épületbe, és szorítottam a kabátom oldalát, ami egy kicsi meleget biztosított. Felfutottam a lépcsőn, amik túl szépek voltak a célnak, amire szolgáltak; elegánsabbá tettek az épületet, mint amilyen az volt belülről. Az utca többnyire üres volt, a rossz időjárás miatt senki nem járt kint. A meleg levegő megcsapta az arcom amint kinyitottam az intézmény ajtaját. A testem azonnal felmelegedett, megkönnyebbültem, hogy megmenekültem a hideg hóvihartól. A hőmérsékletváltozás sem hozta meg a kedvem, hogy dolgozzak, mert, ahogy befordultam a saroknál, nem mást, mint Harry-t láttam a bejárat végén, együtt két őrrel, akik az izmos kezeit szorongatták. Az elbűvölő szemeivel rögtön meglátott,és szemtelen mosolyra húzta a száját. Amikor közelebb értünk egymáshoz,küldött egy kacsintást felém,mintha egy középiskolástól kaptad volna,és nem egy elmebeteg  gonosztevőtől.

- Hello Rose - mondta. A selymes hangja túlságosan meglepett,és ha az emlékeim nem csalnak,egyáltalán nem szokott ilyet csinálni.

Bólogattam és elmotyogtam egy, szia-t,egy szigorú mosollyal,  amit kissé kínosnak éreztem. Harry egy kicsit kuncogott a válaszomon, ami kib*szottul irritált. Esküszöm, mindig azon van, hogy ócsárolhasson. És a tény hogy miatta vagyok frusztrált,még frusztráltabbá tett. Megráztam a fejem,hogy elkergessem a gondolataimat erről a fiúról. Egy munka miatt vagyok itt,és nem hagyom,hogy Harry megzavarjon ebben. Sietősen a nővéri iroda felé vettem az irányt. Lori üdvözölt a szokásos,kedves mosolyával. Az asztala mögött ült,és valamilyen papírmunkát csinált.

- Hey,Lori - köszöntöttem

- Oh,Rose,örülök,hogy itt vagy. El tudnál menni Lilly-hez hozni nekem kötszert a betegszobába,valamint nézd meg légy szíves Buck lábát és gyere vissza segíteni nekem Marise-nél.?!

- Mindent ebben a sorrendben?-kérdeztem,de gyorsan visszavettem a hirtelen követelésétől.

- Sajnálom kedves,most reggel elég elfoglaltak vagyunk

- Ez rendben van.

- Nagyon szépen köszönöm - mondta Lori,és látszólag  megkönnyebbült az extra segítségtől.

Elindultam a hosszú úton beszerezni a szükséges anyagokat,és ellenőrizni a betegeket. Besétáltam a betegszobába majd vissza,és reménykedtem hogy a jó kötszereket hoztam.

Sok féle láncot(?) és ostort(?) hagytam hogy odaérjek az egészségügyi felszereléshez,melyek borzongást váltottak ki belőlem.

Beteges volt ami a betegek csináltak. Nem engedelmeskedtek,néha olyan mintha állatokat zárnál be a ketrecükbe.  Lobotómiákat is végrehajtottak, ahol a doktor gyakorlatilag kalapál és jégcsákányt használ a szemeid mögött, remélve, hogy eltalál egy bizonyos ideget, és emiatt a beteg lenyugszik és ellazul. Idejük nagy részét avval töltötték,hogy valamilyen épelméjűséget próbáljanak kihozni a páciensekből,ami hiábavaló,de ezt csak a legelvetemültebbeknél fordult elő. Ez már inkább  volt büntetés,mintsem kezelés. Oh, és hogy tudnánk elfelejteni azt a rettenetesen megrázó elektromos terápiát. Lövöldözés elektromos árammal a látszólag nyugodt emberekre, hátborzongató sikoltozásokat hallani a villamosszékben ülő páciensektől. Úgy tűnt hogy ezt a doktor gyakaran csinálja.Ez a kezelés nem volt tisztességes a szememben, nem kellet volna a gyógyulásunknak ilyen durvának és kínzónak lennie. Kaphattunk volna sokkal kellemesebb büntetést is mint ezeknek a 30-40 másodperces “terápiáknak” a nézése. Már a leláncolt bűnözők gondolatától is kirázott a hideg, úgyhogy hirtelen muszáj volt eltűnnöm innen. Miután visszatértek az érzékeim, megnéztem Buck-ot aki motyogott valamit, démonokról és az apokalipszisről. Azután visszavonszoltam a sikoltozó Lilly-t az irodába,és próbáltam megnyugtatni Marise-al akinek elvan törve a keze,mivel beütötte egy téglafalba.Majd egy órán keresztül hallgattam rekedtes sikoltozásokat, és csontok repedését. Megkönnyebültem amikor Lori elengedett ebédelni. Igazából én nem ebédeltem hanem csak felügyeltem a betegek ebédelését, de mondanom sem kell hogy sokkal jobb volt mint amiket eddig csináltam ma. Elegem volt ebből a hosszú és kemény napból. Amikor megérkeztem az ebédlőbe, megkönnyebbültem, találtam egy asztalt a fal mellet, és felültem rá, nem akartam a széket használni.Körülöttem minden normálisnak tűnt. Senkisem kiabált, és kezdett a fejfájásom is elmúlni. Majd kiugrottam a bőrömből amikor az asztal megingott alattam. Harry volt az. Letelepedett mellém az asztalra. Nem mondott semmit,és rám sem nézett . Mély zöld szemeivel fölényesen végigmérte az embereket, de nem volt beképzelt. Elővett egy cigit, betette a szájába, majd próbálta meggyújtani, bár nehezen ment neki a bilincsek miatt.Szippantott egyet belőle,majd szétnyíltak telt ajkai,és egy gyűrűző füstfelhőt fújt ki rajta.Ettől még vonzóbban nézett ki. Csak néztem őt, nem mondott semmit. Mit akarhatott?

- Kártyázz velem

A hangja mély, és komoly volt. A kérése kissé meglepett. “Mi?”kérdeztem.

- Gyere kártyázzunk! - mondta.

 - Hát, bármilyen csábító is, hogy felálljak erről a helyről és szórakoztassak egy sorozatgyilkost, aki fizikailag lenyúzta három nő bőrét a saját kezével egy fogadás miatt, valójában dolgozom -  mondtam.

- Igaz is, ki sem látszol a munkából -  mondta, utalva ezzel a semmittevésre, amivel töltöm az időt. Elvette a cigarettát az ajkaitól, hogy benedvesítse őket a nyelvével.

- Kimerítő egy munkának tűnik, de tényleg.

- Nos, nekem most éppen felügyelnem kéne itt a dolgokat, nem pedig veled csevegnem, és kártyáznom - mondtam, miközben fejemmel a zsúfolt asztalok irányába biccentettem.

- Szóval azt állítod, hogy nem beszélgethetsz egy pácienssel ebéd közben,mikor neked az a munkád hogy felügyeld őket?

Kicsit lefagytam, nem tudtam pontosan, hogy erre mit kéne mondanom.Mivel tisztességes voltam nekem megengedték, hogy bármit amit szeretnék csinálhatok miközben felügyelek. De a “beszélgetés kártyázás közben egy pszichopatával” nem tartozott azok közé a tevékenységeim közé amit szerettem volna csinálni.Azt hogy miért kezdtem el kifogásokat keresni nemtudtam,Harry gyorsan kapcsolt, és tudta hogy a fejemben össze-vissza cikáznak a gondolatok.Kikellett volna találnom valami meggyőzőbbet hogy ne kelljen vele játszanom.De ebből újra konfliktus lesz,mivel nem fogja elhinni hogy ez nem több részemről egy szimpla beszélgetésnél.Szinte már hallottam az elmémben gondosan kiválaszott szavait, amelyeket lassan, és erotikusan mond rekedtes hangjával, ami olyan mint az olvadó csokoládé. De nem akartam elégedettséget okozni neki azzal hogy azt higgye félek vele kártyázni.Ezért belementem.

- Rendben.De ne hidd azt hogy ez rendszeres lesz - .figyelmeztettem.

- Felőlem.

A mosolya önelégült, és győzedelmes volt.Felállt az asztaltól és elindult, várva hogy követem a példáját. Felkeltem és elindultam az embertömegben,miközben számos szempár engem nézett ahogy Harry mögött vonulok.Merev tekintetek vettek körbe mindenfelől, valószínűleg nagyon furcsa volt ez a látvány számukra.Miközben leültem,úgy éreztem magam mint egy támadható páciens.Néhány másodperccel később mindenki visszatért ahhoz amit eddig csinált, és úgy tűnt elveszítették az érdeklődésüket irántam. Odaértünk egy kerekasztalhoz amin már egy halom kártya volt, ahogy Harry leült az asztalhoz, csökkent a magassága. Kicsit közel ültünk le egymáshoz, de ez engem nem zavart, és nem próbáltam meg arrébb csúszni a székemmel. A szememmel követtem Harry hatalmas kezeinek mozgását, ahogy keverte a kártyákat. Kezeinek látványa lebilincselt, és hosszú ujjaitól még férfiasabbnak tűnt. Ebben a pillanatban nem értettem mit keres ebben az intézményben. Najó mostmár biztos hogy megbolondultam. Néhány órával ezelőtt még utáltam őt, most meg elbűvöltek a kezei. A kezei… Ez nevetséges volt, de nem tudtam mit tenni…

- Szóval - kezdte el keverni a paklit. - Tudod hogy kell Texas Hold’em-ezni?

 - Nem. - mondtam.
- Énsem.

Ezen felnevettem.

- Oké, akkor játsszunk go-fish-t?
- Rendben. - vártam amíg osztja a kártyákat, de úgy tűnt nem siet.Sötét szemeivel elgondolkozva nézett engem,úgytűnt hogy valamit eldönt.Miután elszívta a cigijét,kifújta a füstöt.

- Rose, te szűz vagy?

Ez a merész kérdése nagyon meglepett, összeráncolt szemöldökkel néztem a zavarodottságtól.

- Tessék?

Kezeit keresztezve feltette az asztalra, majd szinte már veszélyesen közel hajolt hozzám, éreztem a nyakamon lágy, meleg lélegzetét.
- Szexeltél már valaha? - kérdezte kissé halkabban.

Nem tudtam elhinni, hogy a legnagyobb bizalommal kérdezősködött a szexuális életemről.

- Fogadok hogy még nem, ugye?

Jól gondolta. Tényleg nem voltam még senkivel, de ezt nem akartam neki elmondani.

- Akarod hogy valaki kielégítsen?Valakit aki boldoggá tud tenni? - kérdezte egyre ereszkedőbb hanggal, szinte már suttogott.Kiváncsi ujjai egyre fejjebb vándoroltak a belső combomon. Ha ezzel a dobásával provokálni akart engem , akkor sikerült neki. Éreztem hogy az arcom szinte már lángolt, és biztosan vörös is volt. Ellöktem magamtól a kezeit, és távolabb mentem tőle. Harry felnevetett, tudta hogy sikerült zavarba hoznia.Rózsaszín nyelvét szexin kidugta a fogai között, és megnyalta a szája szélét.Nem tudtam h mi ezzel az egésszel a célja, azt viszont igen, hogy most felakart izgatni, ami sikerült is neki. Nem akartam hogy ő győzzön.

- Oszd szét a kártyákat Harry! - morogtam, mielőtt még bármi mást is tudott volna kérdezni. Nyugodt volt, és értelmes szemekkel nézett rám.

 - Mindjárt kiosztom őket.

Hirtelen felkaptam a kártyákat az asztalról, és ugyanannyit osztottam mindkettőnknek. 

- Van négyesed? -  kérdeztem.

Megjelent az a szokásos önelégült mosoly az arcán a gödröcskéi kíséretében.

- Go fish - mondta. Megragadtam a kártyákat,és próbáltam párokat keresni,de eldöntöttem,hogy most egy kicsit provokálom őt.

 - Mondd meg nekem Harry.Rosszúl érezted magad,amikor megkínoztad azt a három nőt,tudva hogy a családjuk otthon próbálja ezt feldolgozni?!Vagy nem zavar a tény,hogy kint az utcán egy tucat ember kívánja a halálodat?!

 - Nos,a válaszom az első kérdésedre,nem. - megrázta a fejét,és próbált gyorsan válaszolni. - Nem éreztem azt,de sajnálom.-  Nem hittem a fülemnek.

- Te beteg vagy.

 - Én? - kérdezte.- Talán mégse sajnálom,mivel nem nyúltam azokhoz a nőkhöz.Lehet ártatlan vagyok

 - Te?

 - Mit gondolsz? -  Méregettem őt.Fontolgattam a válaszom.A külsője olyan volt mint egy angyalé,de belül teljesen más.

- Nos,szerintem bűnös vagy,mert elvégre mi másért lennél itt?!-  Bólogatott,mintha gondolkodna a válaszán.

 - Mit szólsz ehhez:adok neked egy hónapot,hogy jobban megismerj.Minden nap idejössz,beszélgetünk,kártyázunk.Majd egy hónap múlva eldöntheted,hogy tényleg az vagyok-e akinek gondolsz,vagy más.És ha így jó,elmondom mi történt valójában azokkal a nőkkel.

- Oké,támogatom.Ha megígéred,hogy nem foglalkozol a dolgaimmal,és megtartod magadnak a kezeidet,akkor beleegyezek - mondtam,annak ellenére,hogy már tudom mi történt Harry áldozataival.Bólogatott egyetértően.

- Jól hangzik,de tégy meg nekem valamit.

 - Ez attól függ,mi lenne az! -  Lehalkította a hagnját,és közelebb hajolt hozzám,mintha beismerne egy titkot.

- Megmondanád a kukkolónknak,hogy ne bámuljon úgy mintha,le akarná szedni a fejem?! - kérdezte és a bizonyos illető felé nézett,felemelt szemöldökkel.Odafordítottam a fejem,hogy lássam,kiről beszél Harry.Bár sok idegen vett minket körül,tudom,hogy James-re értette,aki nyilvánvalóan minket figyelt egy elégedetlen kifejezéssel.Visszafordultam Harry felé,így tekintetünk találkozott egymáséval.

- Nos,hibáztatható ezért? - kérdeztem - Nem minden nap ülnek le az ápolók beszélgetni pszichopatákkal.

- Wow,akkor most pszichopata vagyok?

- Mikor nem vagy az?!

- Tudom,azt gondolod őrült vagyok,de a pszichopata nem túl erős kifejezés?!

- A pszichopata nem egy sértés,ez egy tény.A pszichopata csak egy ember,aki krónikus; mentális;abnormális betegségben szenved,vagy erőszakosan viselkedik,mint te,vagyis a válaszom nem,nem volt erős kifejezés!

- Azta,nem csodálkozok,hogy szűz vagy,te majom” Harry túl hangosan kiáltotta,túlzott izgalommal,mintha felfedezte volna a rák ellenszerét,és nem mintha a szexuális hiányaimról.

- Befejezted?

- Oh,baby. - mondta szerényen,miközben telt ajkait egy vigyorra húzta. - Még csak most kezdtem el!





Sziasztok :) Meg is hoztam a következő rész :) Már csak 2 előre lefordított rész van hátra, aztán már a saját fordításomat fogom feltenni nektek, amit remélem ugyan úgy szeretni fogtok majd :) Ma este már szerintem tudok fordítani, így valószínűleg mindig 1-2 résszel előrébb fogok járni, így majd nem kell annyit várni egy részre :) 
Nem is zavarkódom tovább, remélem tetszett ez a rész is :)

Psychotic D. xX