5.Fejezet

A tágas utcák teljesen üresek voltak,csupán a nagy hó takarta őket,ami erősen esett az égből. Sétáltam előre miközben szorosan magamhoz fogtam a kabátom a hideg időjárás miatt. Csak vártam a percet, amikor végre otthon vagyok a meleg ágyamba. Hosszú volt a mai nap, és a fejfájásom is visszatért, azon voltam, hogy gyorsabbra veszem a tempóm, amikor hallottam,hogy valaki a nevemet kiálltja.

- Hey,Rose,várj meg.

Ki a fene lehetett az?! Megálltam,és megláttam őt. James volt és előttem állt közel 6 láb távolságban. Magas, szőke; rendezett hajjal,tengerkék szemekkel,nem vékony,de nem is kövér, kb 24 év körüli.

- Oh,szia James,mit keresel errefele? - Csodálkoztam.

- Éppen itt jártam, hogy elérjek egy vonatot, amivel haza mehetek. És te?

- A házam pár sarokkal arrébb van. Gyakran járok erre.

- Oh,cool,mehetnénk mostantól együtt. - mondta és küldött felém egy kedves mosolyt.

James mindig kínosan érezte magát velem,de ez aranyos.

- Oké,jól hangzik - mondtam miközben sétáltunk a ház felé.

Elég közel voltunk egymáshoz,így minden egyes lépésnél összeért a vállunk. Vártam,hogy kérdezgessen rólam és Harry-ről,de szerencsére nem kérdezett.

- Nos,nemrég kezdtél el dolgozni a Wickandel-ben és máris úgy néz ki,hogy Mrs.Hellman megkedvelt téged. - mondta

- Nem gondoltam volna, hogy képes bárkit is kedvelni

- Hey,ne lepődj meg ennyire. Én történetesen egy kedvelt személyiség vagyok.

James kuncogott,és ez volt az egyik legszebb nevetés amit hallottam.

- Miért gondolod,hogy kedvel engem egyáltalán? - csodálkoztam.

- Nem tudom.

Vett egy mély levegőt és ahogy kifújta,látszódott a lehelete a hideg miatt.

- Talán nem kedvel téged vagy csak kevésbe utál,mint minket.

 - Oh,ezt most értsem bóknak? - kérdeztem.

- Igen,ezt bóknak szántam - nevetett.

Az egész beszélgetésünk alatt nevettem és mosolyogtam,és rájöttem,hogy nagyon kedvelem őt. Megnyerő volt és kedves. A hideg levegő és a jeges hópelyhek ‘letelepedtek’ a kabátomra,és egyre jobban dideregtem a sötét ég alatt.

- Fázol? - kérdezte

- Nem,jól vagyok. - hazudtam

- Tessék,itt a kabátom,vedd fel. - ajánlotta,és levette a kabátját.

- De akkor te fogsz fázni - tiltakoztam

- Meg tudom oldani - mondta és a meleg anyagot ráhelyezte a vállaimra.

Egy kis ideig engedelmeskedtem,hagytam, hogy felmelegítsen,és mélyen beszívtam a kabátja illatát. De amikor elkezdett dideregni,rosszul éreztem magam.

- Köszönöm. - átnyújtottam neki a kabátot,hogy betakarjam vele mindkettőnk vállát,és közelebb bújtunk egymáshoz,így sokkal melegebb lett. Miután egy kis csöndben továbbmentünk ,nem kínos csend,inkább megnyugtató, James megszólalt:

- Nos,az állomás rögtön itt van jobb oldalon,azt hiszem itt elválnak útjaink. - vigyorgott

- Rendben,majd látjuk egymást később. Oh,és itt a kabátod..

- Nem,tartsd meg.Majd holnap elhozod a munkába,az út többi részén megleszek

Néztem őt,és gondolkodtam,hogy mondjak-e neki ellent,hogy igenis vigye magával,de eldöntöttem,hogy nem akarok most evvel foglalkozni.

- Oké,köszi

- Semmiség,látlak holnap

- Jóéjt James

- Éjszakát,Rose - mondta és befordult a sarkon. Egyedül maradtam,miközben sétáltam hazafelé.

A mai nap eddig könnyen ment. Nem volt sérült,nem úgy mint tegnap,és most csak Lori és én voltunk itt. Újratöltöttem a készletet,és kitisztítottam az egész szobát,hogy elüssem valamivel az időmet,de nem tudta elterelni a figyelmem  a minapiról. Tudom,hogy Lori régóta itt dolgozik,talán tudna válaszolni a kérdéseimre  ami miatt égtem a vágytól hogy megkérdezzem .Tudom,hogy ez a hely sötét volt,úgy értem ez egy menedékház volt a bűnözőknek,viszont  attól féltem,hogy olyan ijesztő dolgokat tudok meg,amit eddig még nem tudtam.A kíváncsiságom erősebb volt a félelmemnél,szóval amikor éppen papírokat töltött ki,én pedig az ujjaimmal babráltam,eldöntöttem hogy rákérdezek.

- Hey Lori

- Igen drágám? - kérdezte kedvesen.

- Um..Nos,minap ellátogattam az épület olyan részeire,ahol még sosem jártam,és..láttam egy ajtót amin az állt ’Ward C’..és csak érdekelt mi az.

Lori abbahagyta  az írást és lemerevedett.Így volt még percekig.Már azon voltam,hogy megkérdezzem jól van-e,amikor megfordult a székével.Megnyalta az ajkait,és kiengedett egy mély sóhajt,amiről tudtam,nem jelent jót.

- Rose,had magyarázzak meg neked valamit.

Bólogattam,és vártam,hogy folytassa.

- Nagyon sokan vannak ebben a világban,ugye?sok millió ember. Közülük sok jó ember. Ápolók,hívők ,és önkéntesek. Minden nap jól végzik a munkájukat. Tisztességes emberek,akik megnyílnak másoknak,és tanácsot adnak,felveszik az utcáról a szemetet . Normális,jó emberek. De ha léteznek jó emberek,egyértelműen rosszak is. Emberek aki ölnek,verekednek,önzőek és  kapzsik. - megállt,és megbizonyosodott róla,hogy hallgatom őt.

- Vagyis nagyon sok ember jó,és nagyon sok ember rossz. De te azt gondolod,van néhány aki rendkívüli módon kedves és  tiszta. Elkötelezett emberbarátok,mint te,akik jókat cselekedtek,és mindent megtettek másokért,mint Gandhi. De mint mondtam,vannak akik ezeknek teljesen ellentéte. Szadista emberek,akik szeretik végignézni mások szenvedését .Ezek az emberek vannak bezárva a ’Ward C’-be.

Vártam,akartam,hogy mondja tovább.

- Súlyosan elmebeteg emberekről van szó. Még csak nem is lehet őket embernek nevezni. Inkább állatok ,akiket soha nem kellett volna megteremteni. Szörnyű tetteket követtek el,beteges dolgokat,mint hogy megkínoznak nőket,és ez számukra jelentéktelen tett. Dolgokat,amiket mi el se tudnánk képzelni,dolgok,amik sebet hagynak rajtad örökre. Az ő elméjük sokkal sötétebb mint a miénk,és ezt nem értik meg. Majdnem olyanok,mintha gonosz démonok szálltál volna meg őket,és bár hívtunk nekik papokat,ez sem segített.

- Wow - csak lélegeztem ,amíg fel nem fogtam,miket művelnek

- Rose - mondta,és komolyan nézett rám. - Kerüld el őket. Nagyon kítűnőek a biztonsági őrök,de kérlek,de akkor is,maradj távol a ’Ward C’-től’

Beleegyezően bólogattam.

- Egyébként hány páciens van itt?Van valami amivel megpróbálják meggyógyítani őket?Öltek meg már alkalmazottakat?

- Nos,amióta a Wickandel-nek van a legbiztonságosabb és legnagyobb területe az országban,sok embert szállítottak ide a világ minden tájáról. Betegek,pszichológusok és orvosok. Nem tudom a teljes létszámot,talán pár százan.

Tágra nyílt a szemem a meglepődéstől. Gonosz,rosszindulatú,ördögi emberek százai vannak bezárva velem egy helyre ebben a percben.

- Az orvosok megpróbálnak segíteni nekik,és néhányukat sikerül meggyógyítani. Lobotómiákat (homloklebenyműtét) és elektrosokkos kezelést adnak és néhány műtétet is elvéheznek. Bár nem tudom,hogy ez segít-e. Igazából nem tudok erről sokat. Legtöbbjük titkosított információ. És hogy halt e már meg ember,nem tudom. Talán nem. Úgy értem , a biztonságuk elég szűk.Nagyon elzártan tartják a betegeket. Ez minden amit tudok

Újra bólogattam és végiggondoltam az egészet elölről. Megpróbáltam belegondolni,hogy miket tehettek Lori elmondása szerint,de nem tudtam. Talán így jobb.Nem tudtam mit csinálni,csak szerettem volna tudni amit nem tudok. Mert utáltam nem tudni dolgokat.

- De Rose ne aggódj,ez nem azt jelenti hogy bármikor is megközelíthetik az épület ajtaját. Biztonságban vagyunk .E miatt ne félj.

Ennek ellenére nem  attól féltem hogy megszöknek,hanem hogy amit Lori mondott róluk,igazak .Megráztam a fejem,és próbáltam elterelni ezeket a borzasztó gondolatokat.

- Egyébként mennyi az idő? - tereltem el a beszélgetését

- 12:oo

- Oh ne,késésben vagyok. Mennem kell felügyelni az ebédet. Találkozunk később.

Beléptem a leghidegebb terembe. Az egyedüli zaj a visszhangzó lépéseim,és néhány távoli sikoly. Ahogy sétáltam a hosszú folyósón a büfé felé a szívem egy kicsit gyorsabban vert.. Olyan lassan kezdtem el sétálni, mint egy kisgyerek  Nem tudom miért csináltam. Talán mert tudtam hogy egy bizonyos rekedt hangú  gyilkos vár rám. Végül benyitottam a büfében,ahol zajosabb volt a környezet. A betegek javarészt  visszafogták magukat amiért hálás voltam. Vártam Harry-re. Úgy tűnt sokkal normálisabb és társaságkedvelőbb volt az átlagnál. Várjunk csak..Hol van Harry?Szertenéztem a teremben,majd  megláttam göndör haját és széles vállát a kék overálban. Pontosan ő volt. Közeledtem felé,és leültem egy vas székre az asztal túloldalán,minél messzebb tőle,figyelembe véve,mi történt a múltkor. A gyönyörű szemeivel engem bámult amikor leültem hozzá,és az ajkai azonnal egy mosolyra húzódtak. Tulajdonképpen nagyon aranyos volt ahogy megjelent az arca jobb oldalán egy gödröcske.

- Te határozottan nem Rose vagy. - Megfázhatott,mert a hangja a szokásosnál is reszelősebb volt.

- Úgy döntöttél,hogy visszajössz,hogy többet lássalak.

Csak nevettem rajta,és megráztam a fejem.

- Gyerünk,fogd meg a kártyáidat Harry

-De te miért nem fogtad meg a tiédet?

- Nem tudom,elfelejtettem.

Harry kiengedett egy sóhajt a száján. Ahogy próbált felállni,rátámaszkodott az asztalra,és tolta fel magát,ami megmutatta izmos karjait. Néztem ahogy odasétált az egyik fekete asztalhoz,ami tele volt értelmetlen játékokkal,hogy a betegek lefoglalhassák a veszélyes elméjüket valamivel,és természetesen néhány csomag kártya is volt ott.Mikor visszafele jött,észrevettem,hogy nincs rajta bilincs,és nem tudom,hogy a gondolata megnyugtatott vagy megfélemlített-e.

- Szóval,go-fish megint?Vagy tudsz valami mást? - kérdezte,amikor visszaült a székére.

Gondolkodtam rajt egy kis ideig,és eszembe jutott valami.

- War jó lesz?

Harry összezavarodottan nézett rám,amíg próbáltam visszaemlékezni a játékra

- Hogy kell játszani?

- 22 vagy és még sosem játszottál War-t? - kérdeztem,és majdnem nevettem is.

- Te pedig 20 vagy és még nem szexeltél? - gúnyolódott.

Olyan utálatos volt. Éreztem ahogy újra pír jelent meg az arcomon amitől még jobban zavart voltam.

Ez személyes dolog,nem értem miért kellett  újra felhoznia.

- Be tudnád fejezni ezt?A fenébe is,olyan bosszantó vagy

- Nem lehetek annyira rossz,figyelembe véve hogy most is itt ülsz velem

- Nem miattad vagyok itt. Azért vagyok itt,hogy felmérjem hogy mennyire vagy épelméjű,és hogy többet megtudjak az áldozataidról.

Harry a fejét rázta miközben a szavak elhagyták a szám.

- Nem,te azért vagy itt,hogy eldönts,bűnös vagyok-e vagy sem. Bűnösnek és őrültnek lenne két külön dolog.

- Nos,a Wickendall mindkettővel foglalkozik,így merem feltételezni,hogy valamelyik rád jellemző.

Valamit amit mondtam neki,rosszul eshetett,és rám csattant. Mert a szemöldökét összehúzta  komoly kifejezést vágva, lehalkította hangját,és az egész személyisége elsötétült.

- Ne feltételezz rólam semmit,oké? Nem is ismersz engem,szóval fejezd be ezt.

- Miről beszélsz? - kérdeztem

- Semmiről,csak már nem bírom,hogy úgy nézel rám mint egy szörnyre,mintha egy kib*szott szemét lennék. Mintha te jobb lennél nálam csak mert én be vagyok ide zárva. Akkor most elmondok valamit neked édesem. Közel sem vagy olyan okos mint gondolod.

Ráztam a fejem,és elképedtem.

- Igen,és mi van veled?! - tiltakoztam

 - Te is úgy csinálsz,mintha tudnál rólam. Ott van az a kibaszott hülye mosoly a szádon amikor tudsz olyat amit én nem. Utálom ezt. És talán jobb vagyok nálad,végül is én nem kínoztam meg 3 nőt

 Kiabáltam,bár a hangom kicsit  hangosabb lett mint szántam. Harry arckifejezése megrémített. Dühös volt.

- Szóval hogy ha undorító vagyok,miért ülsz még itt velem? Miért nem mész és csinálod a kibaszott munkád,már nem akarok kártyázni veled - ellökte a kártyát, hátradőlt a székén,és elfordította a fejét a másik oldalra,hogy ne lásson engem.

Szorosan összeszorította az állkapcsát,és szomorúnak tűnt,mintha a sírás permén állna. De tudtam,ha ez igaz lenne,nem könnyezett volna,és nem mutatta volna ki hogy mit érez .Haragudott,és elkeseredett volt. Mintha valóban összetört volna belül.



Ahogy felkeltem,és elsétáltam tőle,bűnösnek éreztem magam. Rossznak éreztem amiket a fejéhez vágtam,de tudtam hogy megérdemelte.

Megráztam a fejem,ahogy felismertem a képmutatásom. Mindig kritizáltam az embereket akik rosszul bántak a betegekkel. Úgy gondoltam az embereknek nem kéne megítélniük őket,inkább segíteni nekik. És most ellensége  voltam annak a betegnek akinek szüksége lenne erre. De Harry elérte hogy máshogy cselekedjek. Néha nagyon mérges vagyok rá amiért ő ilyen. Ennek eredményeként vágytam rá vagy gyűlöltem .És nem tudom mit tehetnék evvel.Csak sétáltam tovább,és reméltem a holnap jobb lesz.Annyira el voltam foglalva Harry változó hangulatának gondolatával,hogy elfelejtettem,hogy visszaadjam James-nek a kabátját.





Már csak egy olyan rész van hátra, amit nem én fordítottam, és aminek a fordítását még nem is láthattátok :D Már majdnem le van fordítva a 7. Fejezet fele, ma vagy holnap tervezem befejezni, aztán elkezdem a 8.-at is. Remélem már várjátok ;)

Psychotic D. xX