3.Fejezet

- Mit gondolsz,mégis mit csinálsz itt? - Vonakodva megfordultam.nem akartam látni a mögöttem álló embert.Egy középkorú,vörös hajú nő volt.Mióta itt dolgozom,sose láttam.

- Sajnálom,ebédszünetem volt és gondoltam körülnézek.

- Nos,nem szabad itt lennie - mondta leereszkedő hangon.

- Oh,sajnálom - gyorsan elmentem onnan,próbáltam elkerülni a konfliktust.Remélem nem mondja el Mrs.Hellman-nek,bár a nevemet sem kérdezte..Hosszú utat tettem meg vissza a nővérszobáig,csak örültem,hogy egy kicsit lepihenhetek.Valamilyen okból úgy éreztem,szükségem van lazításra.Felálltam megnézni az időt.Dél volt,ami azt jelentette,mennem kell  őrizni a betegeket amíg ebédelnek.Felnyögtem a félelemtől,ahogy megláttam azt a bizonyos göndör hajú bűnözőt.Óvatosan becsoszogtam a terembe,és becsaptam a büféajtót.Mint általában,most sem figyelt rám senki,el voltak foglalva a maguk dolgával.Igen,ez csak egy egyszerű munka volt valójában.Fel-alá járkáltam,így könnyebben tudtam figyelni rájuk.Nem igazán szokták megjátszani magukat,de ha mégis,az őrök előbb ott vannak,mint én.Az én feladatom annyiból állt,hogy valamilyen módon,próbáljam meg lenyugtatni őket.Szerencsémre ma nem volt erre szükség,amúgy is holtfáradt vagyok.Nem tudom miért,de ahogy teltek a percek,egyre kimerültebb lettem.Nekidőltem a falnak,és úgy éreztem a szemhéjaim lecsukódnak.De hirtelen felpattantak amikor meghallottam egy rekedt hangot mellettem.

-Hey!

Váratlanul megfordultam,hogy lássam Harry-t.’Lemásolta’ a helyzetem,nekitámasztotta a hátát a falnak.A cigi lógott a szája sarkából,ami még jobban kiemelte férfias állkapcsát.Késztetést éreztem,hogy most rögtön elfussak.

- Kérsz egyet? - kérdezte.Elbűvölő szemei a cigi irányába néztek.

- Nem,nem cigizek - mondtam.A hangom egy kicsit barátságtalanabbra sikerült,mint szántam.Vállat vont,és letette a cigis dobozt egy közeli asztalra.

- Szóval,Rose-nak hívnak,igaz? - bólintottam.

- Hány éves vagy?

- 20

- Én 22

- Miért beszélgetsz velem? - kérdeztem nyersen.Kicsit visszafogott volt,és felemelte a szemöldökét.

- Nem tudom - megvonta a vállát. - Az őrökkel nem jó beszélgetni,és mindenki más elmebeteg.

- Óh,szóval te nem vagy az??!!

- Én soha nem mondtam.

Nem válaszoltam,miközben ő beleszívott a cigijébe.

- Szóval,miért félsz tőlem?,Tudod..,nincs rá okod

Zavarosan ráztam a fejem.Szerintem eléggé nyilvánvaló.

- Nos,kezdjük ott,hogy megnyúztál 3 nőt..

- És te ezt el is hiszed? -  félbeszakított,szemöldökét újra felemelte.

- Igen,mi másért lennél itt? - megpróbált közbeszólni,de folytattam mielőtt megtehette volna.

- És ki mondta,hogy egyáltalán félek tőled? - Valóban féltem tőle,de nem akartam,hogy tudja.Nem akartam,hogy gyengének gondoljon.Az egyetlen akitől félek,Mrs.Hellman,és ő.Másrészt elég bátornak tartom magam.

- Ez nyilvánvaló

- Hogyan?

- Nos - mondta miközben kidugta rózsaszín nyelvét,hogy benedvesítse ajkait. - Már régóta figyellek,vagyis..amióta itt vagyok,és...

- Várj,hogy érted,hogy figyeltél engem? - A gondolattól,hogy a zöld szemeivel követ,anélkül hogy tudnám,borzongás futott végig az egész testemen.

- Úgy értem..Csak néztelek ahogy itt állsz.

- Miért? - csodálkoztam

- Nos,elég nehéz nem téged nézni..Vagyis..gyönyörű vagy. - mondta azzal a jellemző,hülye,csábító mosolyával.

Próbáltam úgy tenni,mintha nem lett volna rám hatással amit  mondott,de hiába.Az arcom lángolt,és tudom élénk piros lett.Harry észrevette,majd szélesen vigyorgott és folytatta beszédét.

- Különben is,látom ahogy a többi beteggel beszélsz.Azt lehet mondani,szereted őket.Te vagy a legbarátságosabb alkalmazott,akit hosszú ideje láttam,de velem távolságtartó vagy.Bezárkózol.Ezelőtt még sosem szóltál hozzám.Ami azt jelenti félsz. - egy nagyot szívott a cigijéből,mielőtt lassan kifújta a füstöt.Utáltam a cigit és minden ilyet..A szaga szörnyű,és rossz belélegezni.De nem szüntette meg azt a tényt,hogy Harry ilyenkor is szexi.Még mindig gyűlöltem a gondolatát.Nem tudom miért.Talán a hangja miatt,hogy mindent lazán vett,és próbált megfélemlíteni mindenkit.Nem a szokásos sznob módon,de ahogyan több volt mint ijesztő,ezért senki nem akart bajba keveredni vele.

- Szóval azt mondod,hogy távolságtartó és barátságtalan vagyok veled?Harry,te csak egy hete vagy itt,és alig beszéltünk.

- Pontosan.Mindegyik beteggel beszélgetsz,de velem..Tudom ez nem amiatt van hogy nem szeretsz,csak még nem ismersz.Vagyis,az biztos,hogy félsz tőlem.

- Nos,igenis ismerlek téged,és utállak. - mondtam durván.

Nem tudom,mi volt ez,hogy miért viselkedtem vele így..Várjunk csak..majdnem elfelejtettem.Ő egy gyilkos.Nevetve hátrahajtotta a fejét.
- Hm..túlságosan bátor vagy. - hümmögte.

Kidugta rózsaszín nyelvét a telt ajkai között,mikor végignézte a testem.Smaragd zöld tekintetét végül visszahozta az arcomhoz.

- Ez tetszik.-  Undorodó hangot adtam ki.Ki nem állhatom őt.Azon voltam,hogy mondjak neki valami durvát,de ő előbb megszólalt.:

- Nos,jó volt veled beszélgetni Rose.Majd látlak ugyanitt. - Kacsintott,visszatette a cigarettát a szájába,elemelte a testét a faltól,majd egyedül hagyott.Figyeltem miközben elment egy szó nélkül és a teste távolodik,majd teljesen eltűnt.

****

Feküdtem az ágyamon,és örültem,hogy végre itthon vagyok.Egy kis apartmanban lakok,”London szívében”.Kényelmes,meleg és biztonságos,ezért is imádom.Ennek ellenére kényelmetlenül éreztem magam.Bekapcsoltam a feket-fehér tv-m hogy majd el fogja terelni a gondolataimat.De nem működött.Nem tudom megmondani milyen show-t néztem,mert nem voltam képes semmire figyelni.Azt hittem ez az amit akarok,de nem tudtam megszabadulni tőle.Harry.Nem számít mennyire próbálkoztam meggyőzni magam,de féltem tőle.Tudom nem kellene. Az intézményben visszafogott volt.Soha nem lett volna rá képes,mert minden őr és ápoló veszélyben lenne az egész elmegyógyintézetben.De mégis félek.Ez volt amit éreztem iránta:félelem.Nem azért amit csinált.Annak már vége,megtörtént.És a félelmem nem ezek miatt van.Ez amiatt van,hogy nem tudom mi fog történni,nem tudni mire képes.Harry körül olyan mintha folyton figyelne téged.Nem tudom,hol érnek véget a dolgok..Valószínüleg semmi nem lesz belőle.De nem ez az egyetlen bizonytalan dolog amit iránta érzek.Volt még más is,ami szinte ennek az ellentéte.Talán a kíváncsiság és a vágy.Minden bizonnyal a csábító külseje,amin nem tudtam túljutni.Mint az erős állkapcsa,a megdöbbentő magassága,izmos teste.De lehet,hogy a barna bőre,mély zöld szemei,a telt ajkai, ahogy beszéd közben kidugja a rózsaszín nyelvét,a kiálló kulcscsontja,amikor csábítóan beleszív a cigijébe,majd lassan kifújja a füstöt.Nem is beszélve a sűrű sötét hajárol,amibe úgy beletúrnék.És a mély rekedt hangja. Rendben,elég,mondtam magamnak.Ő egy bűnöző.Ugh,miért kell ilyen kib*szott vonzónak lennie?! Egy ilyen gyönyörű test,borzongást vált ki az emberből.Oh,és ezt utáltam.Ebből is sokat éreztem.(itt az utálatra céloz) Ez furfangos volt,mert nem tudom miért.(szintén utálatra céloz) Mindig láttam,mit tettek régen a páciensek ,de tudtam hogy ez már elmúlt,és hogy betegek,és szükségük van segítségre.De Harry-t megvetettem.Talán mert magabiztos,és büszke a tetteire.Nagyon önelégült és beképzelt.Soha nem mutatta jelét,hogy valóban elmebajos.Mintha véghez vitte volna azokat a szörnyű tetteket,nem úgy mint a többi beteg.Eléggé bosszantott,hogy mindig zavarba hozott.Vajon hogy ezért rá,vagy magamra voltam mérges,nem igazán tudom.De Harry pontosan tudta mit csinál,és tudom ez őrület,de bizonyos szempontból úgy éreztem manipulál engem.Viszont a félelmeim és az utálatom ellen,az álmaim senki másról nem szóltak,csak erről az őrült,gyönyörű férfiról.







Sziasztok :) Csak annyit szeretnék mondani, hogy nem nagyon tudtam átolvasni ezt a fordítást, mert elcsesződött a laptop, így kb semmi sincs rajta, és nem működik rendesen. Néhány hibát kijavítottam benne, de ennyi volt, szóval ha elírás, vagy helytelen mondat van benne azt sajnálom. 
Holnap vagy holnap után felteszem a következő részt, és megpróbálom elkezdeni a fordítását a 7.résznek :) 
Jó olvasást :*

Psychotic D. xX