20.rész

Sziasztoook újra én vagyok az, Vivi :)) Remélem tetszeni fog a rész :* (Holnap kijavítom a hibákat) ahogy értesültem a dolgokról, Betti már nagyon ügyes volt a kövi részeek szempontjából XxXx

Harry ételes tálcája ott hevert a sarokban, amit szinte már átszőttek a pókok.  A föld, cementel volt borítva, hideg,szürke cementel. A fal sötét téglákból állt, és a vasaknak sima színe volt.  A matrac fehér, lyukas lepedővel volt lefedve, ami szét volta kaparva, még egy ismeretlen másik  páciens műve folytán. Egy párna hevert az ágya végében. És ennyi volt. Egy takaró,párna és egyenruha, ez volt minden amit Harry használt, a Wickendale-ben töltött idejében.

Minden beteg, kölcsön kérhet könyvet, extra takarót, vagy esetleg egy pósztert amit felragaszthat a falra. De Harry szobája csupasz volt. Pár perccel ezelőtt ezeket még észre sem vettem, mert elvoltam veszve Harry ajkai között. De a csókot megtörték, és minden vele együtt. Minden kis része az épületnek, minden,csík és lyuk a párnákon, minden.  Mert ez nem az a világ volt, ahol Haarry és az én ajkaim kapcsolatot teremthetnek.; Ez egy mentális betegséggel küzdő bűnözőkkel teli intézet volt.

De ezeket a dolgokat elfelejtettem,erre ez egy hihetetlen pár percre. Annyira elvesztem Harryben, hogy észre sem vettem Rosemaryt. És minden visszatódult az agyamba, ami hatalmas nyomásként nehezedett rám.  Mi lesz vele, mi lesz Harryvel, hogyha ezt megtudja Ms.Hellmann?

„Azt a kurva” Mondta ki Harry . Ez volt az egyetlen mondat, amit kinyögött az utóbbi 2 perben „Ez egy kibaszott csók volt Rose Winters”

Felé fordultam.Mosolygott.

„Harry ugye tudod, hogy most mekkora bajban vagyunk?”

„Oh persze ,hogy tudom. Meg leszünk cseszve.”

Zavarodottan néztem rá „Akkor miért mosolyogsz?”

„Mivan? kérdezte zavarodottan „Csak azért, mert hatalmas bajba keveredtem, nem azt jelenti, hogy nem élveztem.”

Megráztam a fejem. Úgy értem, én is élveztem a csókot.  Talán jobban mint kellett volna. De nem tudok, csak úgy elsuhanni a tény felett, hogy Rosemary el fogja mondani. Látta, hogy Harry rajtam feküdt. És tudom, hogy ő elfogja mondani.  Ez olyan mintha egy osztályban lennénk és ő lenne a tanár kutyája. Mindig megpróbált Ms.Hellmann kedvében járni, úgy ,hogy mindenkit beköpött.  De nem tudtam rá haragudni. Nem az ő hibája volt, hanem az enyém.

Nem tudom el hinni. Annyira hülye vagyok. Meg sem akadályoztam ,hogy megtörténjen. Csak Harry ajkaira, a mély hangjára és a bőre füstös árnyalatára tudtam figyelni. Csak ez járt a fejemben, és az , hogy valaki megláthat még csak át sem futott az agyamon. H nem vagyok ennyire, hülye talán tudtam volna határokat húzni. Nem baj, mennyire kedvel  engem. Tudom,hogy nem lett volna szabad őt megcsókolnom. Nem itt.

De ezek a gondolatok nem jutottak eszembe, Harry alatt. De most átfutott az én aggódó agyamon, hogy mi történhet. Ki tudja mi fog csinálni Ms.Hellmann, vagy mit fog megengedni Jamesnak. Annyira szeretném, ha nem történne semmi a csók miatt. De sose lehetsz biztos. Csak remélem, hogy Harry nem kap büntetést. Harry vigyorgott.

Hitetlensége, mosollyá vágódott át, amikor rám emelte tekintetét. És ahogy eszembe jutottak a történtek, én is visszamosolyogtam. Ez volt életem legjobb csókja. A tekintetemet elkaptam, és újra Rosemaryn zakatolt az agyam.

„Elmegyek Ms.Hellmannhoz,mielőtt lejön ide,okay? Úgy teszünk mintha csak felhoztam volna a kaját, és semmi sem történt volna.”

„Értettem.” Elkaptam a szemeimet, és ő megfordult. Kinyitottam az ajtót, majd becsaptam magam mögött.

HARRY SZEMSZÖGE

A kemény matracomon feküdtem, és néztem az ajtót, ahogy füstöt fújtam a levegőbe. Fél órája távozott Rose. És igen, tudom, hogy Ms. Hellmann megfog büntetni, és igen, tuti ,hogy megőrültem, de boldog vagyok. Valami miatt. Annyira ideges voltam már, mert folyamatosan boldogtalan voltam.

Mer végülis, pár hónappal később, úgyis  kitalálok valamit. Ez lesz az egyetlen módja, hogy újra önmagam legyek. Tényleg, komolyan, most nem arról van szó , hogy csókolóztam valakivel. Ez Rose miatt volt. És ebben a csókban hibádzott valami, nem érdekel mennyire hülyén hangzik, nem vagyok biztos benne ,hogy mi, de éreztem valamit. Valami szellemi volt, de attól még mélyebb.

A fejem, hirtelen oldalra csapódott. Megtörve  a gondolatot, hogy Rose az ajkaim az enyéimen vannak, mert hallottam egy hangot. Azt hittem ez újra Rosemary volt. De nem ez Brian volt. „Menj innen.” Mondtam, irritált, hogy itt volt.

„Kelj fel. Ms.Helmann látni akar.”

Basszameg. Hirtelen felültem és elkezdtem pánikolni, ahogy a cigarettám leesett a földre. A hasam görcsbe szorult, ahogy felkeltem. Szóval Rosemary elmondta annak a ribancnak. Brian elővette a kulcsokat, és kinyitotta a kaput, ami külön tartott engem és a Wickendalet. Lassan sétáltam a cement padlón és tettem meg azt az utat, amit Rosemary tett meg nemrég. A korábbi boldogság, lassan kezdett átcsapni félelemmé. Ha elzárnak minket egymástól, a közeledés még nehezebb lesz mint eddig. De végül megérkeztünk Ms.Hellmannhoz a kapukon és a folyosókon át. Átsétáltunk a dupla ajtón és az előszobán. A szívem őrült ütemben mozgott.

Muszáj volt lenyugodnom. De most a félelem, vette át rajtam az irányítást. Az asztala mögött ült, az iroda egyik végében. Az arca kőkemény vol, ahogy Rosemary mellette állt. Tollak és papírok terültek szét az asztalon. Az egyik falon, névtelen festők művei voltak felakasztva. Megérkeztünk 2 székhez, amely szembe van az asztalával. Mintha vártak volna rám. Átgondoltam mennyi minden történhetett ebben az irodában. Hány beteg foglalhatott itt helyet. De most csak egy ember volt még mellettem a bal oldalon. Rose.

„Foglalj helyet Harry.” Mondta Ms.Hellman. Brian egy másik biztonsági őr mellé állt. Ahogy leültem a székbe, Roset néztem, a haja még mindig ki volt engedve, ezzel hullámokat adva. A térdét figyelte. A piros ajkai és rózsaszínű arca, hihetetlen kontraksztban voltak egymással.

„Szóval.” Mondta Ms.Hellmann miután megköszörülte a torkát „Rosemary elmondta mit látott.”

Egyikőnk sem beszélt. Az igazság, teljesen nyilvánvaló volt. És még nem tűnt úgy, hogy Ms.Hellmann befejezte volna. „Most,még pár bizonyítékkal, biztos vagyok benne, hogy ti többek vagytok mint ápolónő-beteg kapcsolat. Nem beszélve arról, hogy Harry cellájában voltál.Ugye Rose?”

„Én csak bevittem neki az ételt és távoztam.” Beszélt Rose halk hangon. „Ennyi volt. Nem tudom mit látott Rosemary.”

Teljes csend volt ahogy Ms.Hellmann felmérte a helyzetet.

„Ne próbálj meg hazudni.”Mondta  „  Rosemary elég biztos munkaerő . Az ő szava a tiétek ellen. Túl sok időt töltöttetek együtt, mióta itt vagy. Ugyanabban a cellában voltatok, mielőtt Rosemary elmondta mi történt. A hajad ki van engedve, és Harryé kócos. Rájöttem mi van itt.”

Basszameg annyira idióták vagyunk.

„Tudod mi fog történni nem?” Beszélt Ms.Hellmann

„A szabály megszegése miatt, te is bűnhődni fogsz.”

És most jött rám a félelem.

Rose nem hagyhat el. Nem tudom elhagyni ezt a helyet, saját magtól. Honnan fogom tudni, mit csinál? Hogy fogom látni az arcát minden nap, ha kirúgják? És mi van ha Ms.Hellmann vagy James csinálnak vele valamit? Nem akarom ,hogy ez megtörténjen, mert még mindig be vagyok ide zárva.  Rose megígért,hogy kijuttat, de hogy fog neki ez sikerülni, hogy ha nem lesz itt?

Nem engedhetem őt el. Meg teszek mindent, hogy ne rúgják ki. Le kell vennem a válláról a felelősséget. Van egy ötletem, és tudom, hogy nagy szarba leszek. De ezt kell tennem.

Rose szemszöge

A szoba csendes volt.  Ms.Helmann rájött, de még mindig nem akartam elhinni. El kell mennem. Elvesztettem a munkámat. Annyi a jövőbeli autómnak, a lakásomnak, a pénzemnek. Annyi Harrynek. A szemeimet rászegeztem. Kíváncsi voltam a reakciójára. A homlokát össze ráncolta, egy fajta szomorúság miatt. Az arcán látszott ,hogy gondolkozik.  Egy percre lenézett a kezeire. A légzése nyugodt volt. A szemeivel felnézett. És mintha félt volna a következő  cselekedete miatt. Láttam a szemeit. Nem engem nézett. A főnöknőt nézte.

„Ms.Hellmann.” mondta, a hangja megtöltötte a szobát „Ne rúgja ki Roset. Nem az ő hibája volt, hanem az enyém..Én inzultáltam őt. Én csókoltam meg. Ő nem csinált semmit.”

A szoba újra csöndbe burkolózott. Egy árva hangot sem hallottam. Vagy lehet voltak, csak annyira le voltam sokkolva, hogy nem hallottam. Az állam leesett, ahogy megértettem mit mondott. Tudtam, Harry szemszögét,de nem hittem ,hogy érdekli. Nem engedhetem,hogy magára vállalja az egészet, amikor nem is az ő hibája volt. Nem tehetem.A szemeimbe nézett. Sokkal fiatalabbnak tűnt, mint amilyen. Mint egy elveszett kisfiú, akit rajtakapott az anyukája valami rosszon.

Nem törte meg a pillanatot. Éreztem, ahogy egy könnycsepp elhagyja a szemeimet. Olyan mintha azt mondta volna : Semmi baj, had csináljam.

„Nos, ebben az esetben, más a helyzet.” Mondta Ms.Hellmann. Nem tudom, elképzelni mit fog vele csinálni. Harryt bámultam, de ő Ms.Hellmant nézte most már. „Kötözzétek ki az asztalra.”  mondta Hellmann.

Az őrök megmozdultak és tették amit kellett. Brian és a másik pasas megragadták Harry karját. Harry félve nézett fel rájuk. A csípőjéig leszedték a ruhát. A légzésem gyorsult, ahogy térdre lökték, Majd hirtelen felrakták Ms.Hellman asztalára, majd kikötözték a végtagjait.

„Mit fogsz vele csinálni?” Kiabáltam, mintha senki sem hallotta volna. Minden annyira gyorsan történt. Ms.Hellmann kinyitott egy szekrényt. Egy ostort vett elő. OH, szent szar.

„Most megfogod korbácsolni?” a hangom, magasabb és hangosabb volt mint gondoltam.

„Nem fogom megkorbácsolni.” Mondta Ms.Helmann és felém nyújtotta „Te fogod.”

A szemeim nagyra nyíltak, és a szívem nagyot dobbant. – hányi akartam. Nem tehetem ezt meg. Tudom, hogy Ms.Hellmann tesztelt engem. Nem érdekel, mit gondol rólunk, nem bánthatom őt.

„Csináld Rose. megérdemlem” Mondta Harry keresztül a szobán,a főnöknő szemei engem vizslattak. Harry és én kitaláltunk egy fake storyt de ezt nem tehetem meg.

„Nem, nem tehetem. Nem korbácsolhatok meg senkit.” És nem Harryt.

A szemei sötétek lettek.”Jólvan.” mondta a monoton hangján „őrök-vigyék ki a szobából.”

A két ember elvitt Harrytől. És mielőtt tudtam volna valamit tenni, megragadták a kezem „Engedjetek el!”

Harry fejét, felém fordította „Kibaszottul ne érjetek hozzá!!” kiabálta. A karján az izmok, megfeszültek. A kínos csend, most már fülsüketítő zajjá változott. Harry kiabált és én szinte sikítottam a gondolatra, hogy bánthatják őt „Szálljatok le rólam! Ne merjétek őt bántani!” Harry kiabált, én sikítottam és az őrök nyögtek, ahogy próbáltak engem visszafogni.

De Ms.Hellmann csöndes volt. Észre sem vettem, mert mire rájöttem, kidobtak az irodából. Az ablakon keresztül láttam Harry arcát. Próbált rám nézni. A gondolat, hogy ki lettem dobva a szobából, az ajtón kívül vagyok, szörnyű volt. De még mindig láthattam őt. Még mindig láttam a hátát. De egy hosszú fekete ostor, ami  Harry háta felé közeledett, megtörte a gondolataimat. A háta megfeszült fájdalmában. És egy mélyről jövő ordítás hagyta el a száját. A hátán, helyenként Harry vére jelent meg.

És ez volt az utolsó dolog, amit láttam, mielőtt becsukódott előttem a másik ajtó is.